Szigeti Dáviddal beszélgettünk, aki nagy lendülettel vezeti az Aegon Lendület Programot.
Dávid nagy tapasztalattal rendelkezik a biztosítói szférában, így örömmel osztotta meg velünk tapasztalatait és gondolatait a jövő biztosítási trendjei kapcsán.
Az Aegon Lendület Program vezetője vagy, ez a belépőszint az Aegon karrierlépcsőjében. Összefoglalnád nekünk azt, hogy a teljes karrierprogram mitől igazán specifikus?
Elsősorban szeretném megköszönni a lehetőséget és a meghívást! Azt gondolom, hogy az Aegon jelenlegi karrierrendszere megelőzi a piacot. Ráadásul a 2019-es évben lesznek olyan markáns változások, amik ezt az előnyt még inkább növelni fogják. A specifikumait abban látom, hogy a karrierjük különböző fázisában levő embereknek szól ez a program. Így nem csak vezetővé, hanem tanácsadóvá, mentorrá, menedzserré, később kinevelő menedzserré is válhat a jelentkező. Az Aegon nyújt egy fajta anyagi támogatást is az adott pozíció eléréséhez, ami fontos, de ezek mellett ad egy olyan szakmai felkészítést, ami szerintem ma már nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a rád váró új pozíciókban megálld a helyedet. A piacon léteznek karrierlehetőségek, az a bevett módszer, hogy kineveznek, és aztán kiderül, hogy sikeres leszel vagy sem. Ezzel szemben az Aegon biztosítja azt a strukturált elméleti és gyakorlati képzést, ahol az általad vágyott tudást, és a már említett anyagi támogatást is megkaphatod. Azt gondolom, hogy a kettő együtt már nagyon hasznos és jól működtethető.
A fiatalok, napjaink Y és lassan Z generációja miként találja meg az álmait ebben a közegben? Jellemzően milyen korösszetételűek az Aegon karrierprogramjai?
A karrierprogramok elsősorban az Y generáció tagjait hivatottak megszólítani. Én úgy érzem, hogy az Aegon ebben a tekintetben elkezdte megtenni a megfelelő lépéseket. Itt többek között gondolok a marketing oldalra, a karrierprogram ráncfelvarrására, de nem egyszerű a kérdés, ezt be kell látnunk. Munkaadóként láthatjuk, hogy egy nagyon különös generációról beszélhetünk, akinek más preferenciái és igényei vannak, de minden nehézség ellenére, abszolút nem szabad feladni a próbálkozásokat az ő megszólításukra. Az én hitvallásom az, hogy fontos kihívások elé állítani őket és felelősséget rakni a vállukra. Szerintem a mostani karrierprogramokban ez a két élményfaktor megtalálható.
Milyen készségek szükségesek, hogy ebben a szakmában valaki megállja helyét? Aki pedig rendelkezik ezekkel, miért pont ezt a pályát válassza?
Saját véleményem szerint, készségektől függetlenül mindenkinek megéri ezt a pályát kipróbálni legalább 6 hónapig. Az első gondolatom ezzel kapcsolatosan tehát az, hogy szívem szerint mindenkit elküldenék értékesítési területre fél évre, mert olyan dolgokat lehet megtapasztalni, leginkább önmagunkról, amik borzasztóan meghatározóak a későbbi kihívások kapcsán. Persze ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, kellenek bizonyos képességek és készségek. Ilyenkor elmondjuk, hogy jól kell kommunikálni, szükséges az értékesítői véna, de én az elmúlt tíz évem alatt három olyan dolgot tudok mondani, amire egészen biztos, hogy szükség van: ez pedig nem más, mint a szorgalom, a kitartás és a konzekvens munka. Ez nem is hangzik túl bonyolultan, de ezt a legnehezebb megvalósítania mindenkinek. Hétről hétre ugyanazt a tevékenységsort kell megcsinálni. Ráadásul ez egy vállalkozói szféra, egy vállalkozói foglalkoztatás, önmagamnak vagyok a főnöke és éppen ezért saját magamat kell tudnom rábírni arra hétfőn, hogy megint elkezdjek dolgozni. Erre szerintem kiváló példa a sportolói tevékenység, ahol nem gondolom, hogy a világ legjobb labdarúgóinak 20 év után van kedvük edzésre járni és futni körbe-körbe a pályán. Messi valószínűleg akkor is játszana hétvégén, ha nem edzene, de azért lett ekkora világklasszis, mert a tehetsége mellett rendelkezett ezzel a fajta önfegyelemmel. Ez a mi szakmánkban is elengedhetetlen.
Miben segít fejlődni a biztosítási közeg?
A fejlődést a kihívásból és az önmotiváció megtalálásából vezetném le. Tudom-e magamat motiválni? Hogyan működöm? Ismerem-e önmagamat? Illetve hatalmas kihívás lehet ebben a munkában a komfortzónából való kilépés. Ez a komfortzóna ugyan tud tágulni, de mégis minden héten ki kell tudni belőle lépni. Ennek kapcsán pedig hallottam egy nagyon érdekes megközelítést is, miszerint azért kapjuk a jutalékot, hogy elfogadjuk a nemet, a visszautasítást. Valahol talán ez a legnagyobb igazság, amit az elmúlt években hallottam a tanácsadói munkakörről, és ezt a fajta visszautasítást sokan nagyon nehezen tudják kezelni. Aki viszont hajlandó ezt felvállalni, megedződik és ha belerakja a kellő energiát az első időszakba, akkor ez még mindig az a szakma, ahol bőven átlagon felül lehet keresni. Ráadásul mindez úgy érhető el, hogy egy klasszikus win-win (szerk.: győztes-győztes) szituációt hozunk létre, hiszen a velem üzletet kötő ügyfél is jól jár. Ezt a fajta helyzetet szerintem kevés munkában tudják elérni az emberek.
A napi munkád kapcsán éppen ezért elég jól is láthatod, hogy miként lesz a munkádból hivatás. Mondanál ezekről is néhány gondolatot?
Ha valakiben nem tud kialakulni a hivatástudat, akkor az illető minden bizonnyal kikopik az értékesítői szakmából. Az viszont nagyon érdekes, hogy a sokrétű munka milyen különböző hatást vált ki az emberekből. Egyesek oktatóként bontakoznak ki, mások tanácsadóként válnak sikeressé. Számos példát tudnék mondani, ahogyan lehetséges különböző csúcsokat meghódítani a közösségünkben. Ez a szakma tele van egészen elképesztő utakkal.
Szerinted mennyire fog átalakulni az elkövetkezendő évtizedben a jelenleg ismert biztosítói szakma?
Szerintem könnyebben lehet majd itt hivatást találni, mint más munkahelyeken. Ez a része biztosan nem fog változni. A digitalizáció kapcsán viszont biztosan lesznek olyan események, amelyek mindenkit érintenek majd. Az azonban biztos, hogy azokra a szakemberekre, akik haladnak a korral, képzik magukat, rájuk mindig szükség lesz. Az egyik mentorom azt mondta, hogy a csúcson mindig van hely. Ezzel mindenkit egyaránt tudok biztatni!
Milyen útravalót tudsz adni azoknak, akik most lépnek be még a biztosítói világba?
Azt próbálom érzékeltetni minden új tanácsadóval, hogy hatalmas lehetőség kapujában áll, akár hiszi, akár nem. Mindenki egy olyan vállalkozást indíthat, amelyben komolyabb kezdőtőke és kiadás nélkül is sikeres lehet. A lehetőség abszolút a befektetett energián múlik, és nagyon érdekes, hogy ezen élettől kapott esélyeket miként ragadjuk meg. A fiatal, aki belekerül ebbe a szakmába, az karrierje kezdetén kap egy nagy sanszot minderre. Ezért azt mondom, hogy éljenek vele, legyenek bátrak. Itt az Aegonban olyan vezetői gárda segíti az új tanácsadókat, akikben azt gondolom, hogy maximálisan lehet bízni. Ha valaki követi az útmutatásukat, végrehajtja a feladatokat, keres magának példaképet az ügynökségen belül, akkor igazából itt is egyszerű a feladat. Meg kell figyelni, hogy mit csinál egy sikeres tanácsadó, egy sikeres menedzser, és ha ezt sikerül lemásolni, akkor bizony mindenki képes lehet a sikerre.